Borjád - Máriagyűd "zarándoklat" 2014

A szokásos hajnali indulás három óra sincs amikor bekopogok útitársam házának ablakán, Ő még készülődik jól teszi, nekem aludni sem sikerült. Megvártam míg elkészülnek és indultunk is. A már tavaly megjár útvonalon mentünk, nekem ez jobban is tetszett mint a hagyományos.   
A hajnali indulással kicsit napfelkelte után értünk a Palkonya felett található Szt Bertalan Kápolnához. 

"Somogyi Tibor szőlőtermesztő és borász birtokán épült fel 2006-2007-ben, szőlőmunkások számára, szolgálva menedékül és tájékozódásul. E kicsiny kis kápolna természetes anyagokból készült: helyi terméskőből, kézi vetésű téglából, méhviasz falszigeteléssel, égetett agyagcserép fedéssel, mészhabarcs vakolathímekkel. Az épület helyének és tengelyének kitűzése is hagyományos középkori módszerekkel történt: pálcás (radiesztéziai) helymeghatározással.

A kápolnát augusztus 24.-re, Szent Bertalan napjára tájoltuk: ekkor a felkelő nap sugarai megvilágítják a szentélyt és benne Szent Bertalan képét, hozzásegítve bennünket is a megvilágosodáshoz: a bennünk lévő bertalanság megtalálásához.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, csodás egy hely, lehet, hogy sokat foglalkoztak a kijelölésével, lehet, hogy szándékosan de egy dolog biztos, nagyon jól esett elidőzni, nézelődni, reggelizni ezen a helyen." 
A tavalyi vízhez és sárhoz képest idén sokkal szárazabb és jobban járhatóbb az út. 

Ami végig követve a gerincet végig hullámzóan, hol szőlő sorok, hol erdő mellett haladt, mellékeltem egy térképet mert mindenkinek csak ajánlani tudom, palkonyai indulással akár oda-vissza is csak 20km a kápolnától. És megint csak idézni tudom tavalyi leírásom:
"A kápolnát elhagyva az első harmad a "gerinc" északi felén haladt, ezért délelőtt árnyékos vizes, párás, erre  is kell készülni, a kilátás csodás északra a Mecsekre és Baranya középső részére. A gerincen átküzdve, nem a magasság hanem az erdő adta terep akadály miatt, a küzdelem után végig a déli oldalon haladunk, rendezett szőlő sorok, majd kanyargós kavicsos úton, a látvány és a hőmérséklet is változik, ellátunk egészen délre a határig, Dráváig és azon túl, a nap itt melegen süt és száraz minden. 

Az utolsó egy órát, a hegyen erdőben haladunk a kék és a piros jelzésen, ereszkedünk be Máriagyűdre, egyenesen a Kegytemplomhoz." 
A mise alatt páran kinn maradunk, majd "érzékeny búcsút véve a társaink döntő többségétől egy kis csapat elindul visszafelé is az úton. A terv a haza úton a félig túrázva majd amikor mindenki kiáll futva hazaérés volt. 
Kicsit külső hatásra és figyelembe véve a szinte semmi alvást és a kényelmes tempó miatti bezsibbadásom végül, nem futottam le a maradékot. Még így is emlékezetes és maradandó élményt kaptam megint.

Kezdem megkedvelni ez a zarándoklást (még ha évente egyszer van is) valahogy ez az ismerkedős, beszélgetős séta nagyon belopta magát a szívembe. 
Jövőre ugyanitt, remélem ugyanennyien.  






Az ÚT képei:
https://plus.google.com/photos/100155211232933948710/albums/6026385605803013489