Tapolcán még elég volt a nem túl télies öltözetem, jó tempóban haladtam a meglepően sok betonos részt tartalmazó szakaszon. A Szent György-hegyre észak-keletről mentem fel, csodás panorámában
napsütésben. A kulcsosháznál megkerestem a pecsétet, körbefényképeztem, majd elindultam a bazaltorgonák mellett fel. Feljebb érve láttam, hogy a Tapolcai-medencét körülöleli a köd, csak a határáig látni és a hegy keleti oldala le van fagyva. Bár keleti oldal de nem érte délelőtt a nap, hisz ködben volt, a fákon és ágakon 2-3cm-es jég volt. Ropogott a fű a lábam alatt, a tetőn visszatért a köd ami később ismét gomolyogva felszállt. Kiléptem fent, gyorsabb tempót kellett felvennem, megizzadtam felfelé és itt nagyon fáztam, muszáj volt bemelegednem. Lefelé a nagy
rohanásban egyszer csak megelőzött a telefonom gurulva pattogva:))). Szerencsére túlélte csak kikapcsolt, és nem akartam megfagyni meg persze lámpa sem volt rajtam ezért haladnom kellett, menet közben próbáltam beüzemelni. Lefelé ismét bekúszott a köd is (szinte minden porcikámba), jól haladtam, jól jöttek a Saucony Xodus 5-ös hatalmas recéi, harapták a földet. A köd pedig hol tejfehérré tett mindent hol kavarogva felszállt, minden percek alatt változott. Kavarogtam még a hegyoldalból lefelé Hegymagasra érve a köd ismét megkegyelmezett és csodás volt a templom a
hegyoldalban.
További képek itt:)