Vasárnap késő délutáni séta kutyákkal, szokás szerint nézem a szántóföldet (mint mindig gyerek korom óta) hátha újabb cseréppel bővül az amúgy se elhanyagolható cseréptöredék "gyűjteményem".
Bár sem a családom, sem az ismerősök nem tartanak teljesen normálisnak, hogy sok túráról sétáról tele zsebbel térek haza és minden nemű cserépdarab bekerül egy dobozba vagy nem mert csak hánykolódik a házban és környékén.
Márciusban ugyanezen a területen szerencsém volt, hideg is volt rossz is volt a kedvem, besétáltam a szántóra hátha a nagy erózió miatt a víz kimosott valamit. Akkor egy majdnem egész vázát találtam, persze darabokban, nem vagyok gyűjtő nem rakom össze, csak szeretem a régi cserepeket, egyből jobb kedvem lett. A vázát azóta a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága restaurálja. To translate this page, use the Google Translate program. Um diese Seite zu übersetzen, verwenden Sie die Google Translate Programm. Чтобы перевести эту страницу, используя Google Translate программы.
Jól ismerem a környező 15km-es területet, szinte minden méterét bejártam már kisgyerekkorom óta. Ezen a napon is valami hasonló vezérelt, előző héten nagyon sokat esett (mint egész nyáron) nem voltam feldobva, a kutyáknak, nekem is kellett valami sikerélmény. Bár Ők megelégszenek azzal ha földdarabokat dobálok és megtalálják a szántón, a földet (földön földet keresni nem is olyan egyszerű, de nekik megy). Álmomba se gondoltam, hogy szerencsém lesz, ismertem a földet, tudtam, hogy van ott valami.
Szóval a földet néztem, és előjött egy cserépdarab, valamiért nem vettem fel, mert úgy nézett ki "folytatódik" a föld alatt, igazam lett folytatódott. Először kisebb darabot bontottam ki, természetesen "hozzáértő" (utólag a régészek egy kicsit kifogásolták a technikámat) módon késsel hasítottam le a rétegeket, így adta magát egy nagy talpas tál, nagyon szép mintával. Azonnal hívtam egy barátomat, aki nemtetszése kifejezése közben (nem Ő találta, megint:), otthon neten kereste a mintát és az általam diktált paramétereket. Vonalas kultúra (piros, fekete, fehér!) csíkok, ba... meg, lengyeli kultúra valószínűleg, volt már ilyen a kezembe, márciusban is valami hasonlóra leltem, bár ekkorát és ilyen szépet még nemhogy nem találtam nem is láttam (mint említettem nem vagyok gyűjtő, csak egy szerencsés érdeklődő) ezért sem irodalomban sem múzeumba nem nézelődtem.
Tovább fejtve óvatosan a földet, a váza teljes egésze előjött, látszott, hogy nagyon egyben van, alig távolodtak el egymástól a darabok. Lassan aláástam és sűrű fényképezés (dokumentálás hozzáértőknek) közepette elkezdtem kiszedni. Hideg volt, sötétedett Én szandálban, késsel kézzel ásva telefonnal fényképezve mentettem a menthetőt, nem volt igazán kedvem sem itt hagyni a cserepet se abbahagyni a kapirgálást, bár a környezetem jelezte hagyjam a francba majd holnap.
Szokás szerint nem adtam fel, szerencsémre. Bár rossz szokásom, hogy néha túl makacsan és kitartóan űzök valamit amit hagyni kellene.
A talpas tál alatt, keleti felénél egy tároló edény felső sarka tűnt fel, a tál kiemelése után ezt kezdtem körbekaparni. Egyre jobban belejöttem, teljesen úrrá lett rajtam a sikerélmény, kézzel, késsel amennyire lehet óvatosan ástam körbe a számomra nagy élményt jelentő cserepet. Kijött!!! Sérülések nélkül szépen ahogy kell-ene egy régész keze alatt, dehát BG szerint ilyet régész nem talál.
Ezt másnak is látni kell, amit találtam nem egyszerű cserép, mint szokott. Az estém hátralevő része telefonokkal és érdeklődéssel telt. Próbáltam egy ismerős találni akire rábízhatom a helyet, hiszen még nem szerepelt az Igazgatóság térképén. Sikerült, találtam embereket, szavaim és főként fényképeim:) fülekre és tág szemekre:), szájakra találtak. A régészeti múzeum emberei kiszálltak és azóta is szállnak, a helyen leletmentésként. Találtak egy sírt amit eddig a környéken csak Tolna megyében egy helyen találtak, mint amit itt sikerült feltárni. És mindez egy sima esti séta.
Folytatásként a régészeket további helyekre vittem, most már próbálnak leállítani:), elindítottak geológiai, morfológiai kutatásokat és ez még csak a kezdet.
Egy érdekes érzés a történethez, bárkivel beszéltem, bárkinek mutattam valamit nagyon készségesek, kedvesek de távolságtartóak voltak, érződött valamiféle irigység és távolságtartás hisz Én kotnyeles kívülálló vagyok és ne okoskodjak. Ritka kivetelt B.Gábor, G. Csilla és K. Gergő képeztek tőlük lehet olvasni a sirasok.blog.hu oldalon.
fényképek - https://plus.google.com/photos/100155211232933948710/albums/5510977745919803025