2014. május 8.

A MECSEK 50 - elmúlt 20 év

1994-ben a Mecsek 50, volt az első hosszabb távú teljesítmény túrám. Imádtam, imádom a kelet Mecsek legszebb részein halad Püspökszentlászló - Zengő - Réka völgy - Óbánya - Cigány hegy - Máré vár, hogy csak néhányat említsek , nagyok a szintkülönbségek, látványosak, technikások az utak, bringával sokszor nehezebb volt mint gyalog. Mecsek 50-en 10-szer voltam kétszer gyalog-futva, M30-on kétszer gyalog, kivétel nélkül élveztem.
A húsz év alatt, volt, Zobákpusztai, Pécsváradi indulás, volt 6h 20 perces menetidő és volt 12 órás is és mindkettő bringával. Fele-fele arányban esett az eső, és az időpontra és túrára jellemzően amikor nem esett égetett a nap, minden évben itt kaptam meg az első póló mintát a kezemre.
A Mecsek 50 azok közé a túrák közé tartozott amin pár évvel később (máig) már nem lehetett legálisan bringával indulni, persze ez akkor és most se zavar. To translate this page, use the Google Translate program. Um diese Seite zu übersetzen, verwenden Sie die Google Translate Programm. Чтобы перевести эту страницу, используя Google Translate программы.
A futás ekkor csak erőnléti és kiegészítő edzés volt még számomra, ekkor az akkor:) (még) gyerekcipőben járó terepkerékpárosok (később cross country) táborát erősítettem jó néhány versenyen és évente 5000km-el erdőben.
1994-ben ketten mentünk bringával, bringákat a Dácia tetejére raktuk egymásra pokrócra csomagtartó nélkül, annyi szerszámot vittünk, hogy majd leszakadt a derekam, két defektem volt technikai hiányosságok miatt, de nagyon élveztük, a rendezők szívesen láttak (akkor még kevesen bringáztak erdőben) kedvesek voltak és jókat derültek, hogy nyakig sárosak vagyunk, hisz estünk keltünk.
Később egész kis csapat alakult (messziről is jöttek:) és erőfelmérőnek, bulinak, fix évkezdésnek tekintettük a túrát, ami egyre jobb lett és egyre kevésbé láttak minket szívesen. Több alkalommal előfordult, hogy Sárinéni javaslatára gyalog neveztünk majd kimentünk kapun kívül a bringákért és úgy indultunk. Volt olyan pontőr aki le akarta tetetni velünk a bringát egy kerítéshez, persze nem hagytuk magunkat.
Pár évig fix társsal rajtoltam, szegény R. szinte soha nem fejezte be technikai probléma miatt (általában felnitörés miatt). Az útról tudni kell, hogy nehéz, egyes szakaszai sűrűn tele vannak kidőlt fákkal, patakokkal tűzdeltek. Az ugratás és a felnikímélő technika csak lassan fejlődött, és a pénztárcánk sem engedte a legjobb felszerelés megvételét, de ott voltunk és küzdöttünk. Második alkalommal amikor R. meghajlítottam Óbánya előtt a Langehöhéről ereszkedve a felnit, a pontőr csodálkozott, hogy ugyanolyan felni van fenn mint tavaly amikor akkor se bírta, de hát erre volt pénz.

Életem meghatározó élményei és 10 éven keresztül egyetlen fix rendezvényei voltak. Azokban az időkben komoly harcot vívtunk az erdészettel, nemzeti parkkal a legális erdei bringázásokért.  A túravezető képzésen a bringázás erdőre gyakorolt hatásairól tartottam előadást svájci példákkal (1995) ott volt a M50 rendezősége is, értelme nem sok volt, mert nem volt bemenet rajtuk, ismét tisztelet a kivételnek.
Csak mellékesen senki ne keverje össze a kulturált bringázást a parkerdőbe downhillező emelkedőn bringát toló, gyalogosokra fittyet hányó mindenáron új utat törő "betyárokkal" (bár inkább ez mint az utca). Tisztelet a kivételnek, de erősen rontják és rontották a kerékpárosokról kialakított képet.




Idén megint május első szombatján (most hétvégén) rendezték meg 31 alkalommal (ott voltam a 20, 25 és 30 jubileumi túrán is) valahogy úgy alakult, hogy pénteken szakadt az eső Én meg futó társat kerestem telefonon, egész éjjel esett. Szombaton folytatta, reggel korán keltem, készültem indulni és mégsem indultam el.
Be reggeliztem, elintéztem a dolgaimat, felvettem csöppet hiányos de új és hajaj zöld futócuccom, a kis Deuter táskámat és a Mecsek 50 tiszteletére és az elmúlt 20 év kedvéért esőbe elindultam Kisbudmér, Kisjakabfalva, Villány felé egy nagy körre és nem bántam meg de ez már egy másik történet. képek