2013. július 31.

Mecsek 50 - szenvedve

Áprilisban nekifutottam életem 10-ik Mecsek 50nek, nagy tervekkel indultam a túra történetének 30-dik jubileumi rendezvényén, mármint  ami a menetidőt jelenti. Eddig emésztettem és próbáltam javítani (mármint a tapasztalt hibákon) talán sikerrel. Évekig ez volt  kedvenc túrám, évkezdésnek, erőfelmérésnek, kekeckedésnek (ugyanis nem lehetett bringával indulni idióta érvek miatt, mi mégis megtettük:-), kiváló túra nagy szintkülönbség rutinos szakaszok, kedves szervezők (a pont őröket nem zavarta a bringa), szép
környezet. Kihagytam pár évet, de újra hosszútávokat szeretnék menni, ezért néhány 50-es teljesítmény túrával kezdek. Elsősorban nem az út hanem a felkészülés, a felszerelés, szenvedés eredményének tapasztalatait írom le.

Korán akartam indulni, így korán reggel szöszmötöléssel kezdtem, nehezen választottam csokit, "zsákot" ruhát. Végül a nagy övtáskám (két nagy zseb, egy kulacstartó, két kis rekesz), térd túra nadrág, hosszú technikai felső, széldzseki, baseball sapka, fényképező övtokban (Canon PowerShot A430 kicsi), kés (Gerber Bearl Grylls Scout), telefon, plusz zokni lett a felszerelés. Két üveg, egy félliteres és egy egy decis tartalék, 4 csoki, egy szendvics induláskor és egy fél liter Coca-Cola volt az ellátás.

Vártam az indulással 7-ig Milánnak azt ígértem megvárom:) nem sikerült odaérnie egész nap:).
Jól kezdtem kicsit talán erősen, ennek eredményeként rögtön el is mentem rossz útra, Zobákpuszta - Kék négyszög - Mária kápolna az útvonal, Én valamiért Püspökszentlászlóra tartó utat jobbnak találtam ezért végigrohanva a falun majd tovább a Sárgán már túl is futottam,  így visszafelé kellett mennem a Sárga körön a pontig, miközben szembe jöttek a 20 perccel előttem indulók.
Az első szakaszon éreztem, hogy gyors a tempó, és sok a cucc! A kihagyott néhány évet is rögtön észre vettem, ugyanis vagy futottam vagy térképet néztem, vagy navigáltam egyszerre nem ment,  régen ez bringán is ment!  Úgyhogy nem igaz, hogy nem lehet elfelejteni, menet közben túlságosan a környezetem figyelem, rutinosan nem is figyelve az utat, a térkép szerinti útirányról nem is beszélve. Hozzászoktam, hogy a célt és a körülbelüli utat figyelem és csak szabadon haladok, ez itt nem ment.

A Zengőre való négykézláb-as, kifullados (északi Sárgán fel) érkezés után már sokkal jobban figyeltem és újra csak a vége felé jelentett gondot egy úton a félreszaladás. Az erős emelkedőn éreztem, a legrosszabb a túlöltözés, már egy széldzseki is gondot okozott, úgy izzadtam mint egy igásló (direkt nem verseny mert inkább prüszköltem mint haladtam). "Nekivetkőzve" futottam végig, vékony felső,térdnadrág ennyi elég is volt. A Zengőn még a kilátást sem élveztem, úgy iramodtam meg lefelé keletre a Sárgán. A második probléma az övtáska, túl nagy, túl szabad, túl elba...ott nem futásra való, inkább túrára vagy bringára. Lefelé úgy ütött mintha muszáj lett volna, majd szétverte a vesém, és itt jöttem rá a cipzárak nem mindegy merre zárnak, az oké, hogy lefelé mert így az eső, hó nem megy be, de ebben az esetben így kilazulva a rázástól  kipotyogott két csokim!!!
Réka kunyhótól - Óbányáig csak egy eljutottam, oda, hogy élveztem az utat, a Réka völgy majd fel a gerincre (Kolen platten) és a döngölt árokban leereszkedni Óbányáig.
Óbánya még mindig tetszik, a kocsma nem, még jó, hogy volt nálam pénz így tudtam venni magamnak friss vizet. Pihenés nélkül vágtam neki a két legmonotonabb szakasznak, egy erős emelkedővel kimásztam a völgyből és kocogtam a Kék négyszögön egészen az ötös pontig, ahol hála égnek volt víz, majd folytatás Zöld kereszt, Sárga kereszt, Sárga a Vörösfenyő kulcsosházig.
Bevallottan szenvedtem, nem élveztem a betonkemény földutat még a csodás erdő sem tudtak feldobni amiben a Zöld kereszt futott, emlékszem ez a szakasz volt régen is amire nem emlékeztem, nemhogy nem szívesen, sehogy, mintha kimaradt volna az egész Vörösfenyő kulcsossal együtt.
Vörösfenyő kulcsosház után Sárgán a Máré csárdáig majd onnan erdei út Piros vegyesen a Máré várig. Az életkedvem Máré vár után kezdett visszatérni, átestem és újra élveztem az utat, most már csak az zavart, hogy egyedül voltam végig a Piros majd Kék és hosszú erdei betonutas Zöldön.

Az utolsó szakaszig senkivel nem találkoztam csak a pontőrökkel akik voltak olyan rendesek és adtak vizet még Pusztabányán, teljesen kifogytam. Innen csak ténferegtem, de élveztem, beereszkedtem Püspökszentlászlóra (ismét) a Zöldön majd a Sárgán és pihenő nélkül, őszintén várva a végét a Kék négyszögön vánszorogtam.
 Rettentően fájt a  talpam közepe, érdekes, hogy egy vízhólyagom sem lett csak égett, jól teljesített a Saucony Pro Grid Xodus kemény volt nekem ez a "forró" földút. Egyébként a holtponton átlendülve már nem igazán a fáradság inkább a fásultság és az egyedül lét zavart, így ment a futás kocogásba. Beérkezve sem éreztem azt kitörő örömöt amit a rendezők. Alapvetően jó volt a hangulatuk a célban, sok ember (gondolom a 15km-es befutók) és öröm és boldogság volt mint anno 15 éve. Csak azt éreztem ez is megvan, sokat kell még futnom, és egyre többet ismeretlen utakon, hogy osszam a figyelmem, beültem az autóba, megittam a baromi meleg Colát és irány haza.              
Ahogy az elején gondoltam az emelkedőkön nagyon jól ment, erőből csináltam mindent, a levegőt egyenletesen véve csak prüszköltem de nem fáradt sem a combom sem más. A gondom lejtökön volt, nagyon ütött az övtáska, eszetlenül kényelmetlenül vertem hol a hátam hol a fenekem, nem találtam olyan tempót ahol alábbhagyott volna a holt teher csapdosása. Összegzésként aki ekkora távot akar kényelmesen, nem kínlódva, élvezve minden métert FUTNI, az sokat menjen.
Én most havi ~160-200km között vagyok valahol, és ez kevés! Minél kevesebb cucc, kisebb koloncok, kevés, épp elég de semmiképp sem sok ruha. Folytatás egy hónap múlva szeptemberben a következő ~50 körülin.



hasznos linkek:
Mecsek 50 térkép - http://www.trackabee.com/trip/1607/data
http://www.baranyatermeszetbarat.hu/index.php/programok/turabeszamolok/587-1984-ben-tortent