2013. február 16.

A lövés - drága vadász barátom

Egész délelőtt durrogtak a vadászpuskák, a kutyák izgatottak, apróvadas hajtóvadászat van alattunk a kiserdőben.Közelednek a hangok, hátralépek az udvarba, és egy világ omlott össze bennem:-)  na jó ez egy kis túlzás. Tény, annak ellenére, hogy a természet, vadak védelmét fontosnak tartom, kötelezően szükségszerűnek tartom a vadászatot. Odáig mennék, hogy becsülök egy-egy általam valóban vadásznak (és nem kedvtelésből öl...) tartott embert. Szerintem vadásznak lenni alázatos, megtisztelő feladat, a vad tiszteletét és természet ismeretét  feltételezi!

Elkalandoztam:-), hátraléptem, abban a pillanatban a kertek felett a házakhoz közel húzott el a megriasztott itt telelő öreg (régi ismerős:-) réti héja egy puskával célba véve amit el is sütöttek!!! Tőlem 10 méterre kopogtak a sörétek a diófán.  Tőlem ~60 méterre az ismeretlen vadász ahogy észre vett elkapta a fegyvert és belépett az erdőbe, ahonnan egy ismerős vadász lépett ki, szerintem mert észrevette a rendellenességet és jelenlétével fegyelmezte az elkalandozott jóembert!  

Az öreg héja sértetlenül tovaszállt, a vadászat zavartalanul zajlott tovább, semmi nem történt, vagy mégis. Az igaz, hogy a házak fölé célzott, kertek alól, és lehet, hogy rosszul lát vagy a vadászat hevében fácánnak nézte:) a felreppent madarat de elég lelombozó és bicskanyitogató kaland volt részemről. 
Jóindulatú vagyok, egy réti héja nem erőlködve küszködik a levegőbe, hanem méltóságteljesen, rendkívül ügyesen repül elég nehezen összetéveszthető egy küzdő verdesést majd siklást kierőlködő fácánnal, és igaz, hogy  "az optimális sörétlövési távolság 25-40 m közötti" és a házak 60-90 méterre voltak a vadásztól. Tehát minden felírható az adrenalin, akarás, hév számlájára, belekalkulálva a tudást, hisz messze voltak a házak amit mondjuk bekalkulált. 
Az eset óta eltelt két hét azóta gondolkodok leírjam-e, hisz nem történt semmi! De az az érzésem, mindennapi eset, amikor valaki nem látja, amikor a szolidáris társak csak megmorogják a tettet, illetve merem remélni, hogy valaki megmorogja és nem elkorcsosult sztorik gyarapodnak csak. 
Szeretném hinni, hogy léteznek igazi vadászok, akik ismerik, óvják a területüket tisztelik a vadat, tisztelik egymást, szeretik a természetet. Nem tőlünk, kutyás, futó, sétáló, távcsővel, fényképezőgéppel közlekedő emberektől kell védeni. Nem kell konfliktusokba bocsátkozva a területen, mi ezért fizetünk a miénk, a törvény tiltja, a vadász kilőheti, vádakat mondatokat szajkózva elüldözni a természetbe kimerészkedő embereket. Nem mindenki vadász, és nem is akar mindenki az lenni, ennek ellenére ismeri, védi, tiszteli és szereti a vadat és a környezetét, ez becsülendő. Számomra ami ennyire túlmisztifikált, és zárt az már fura, van bennem egy fenntartás, mit védenek, miről nem tudok kérdések amik ezzel a lövéssel igazolódni látszanak.