Mecsek 50 - és a hosszú hét - rendhagyó beszámóló

1994-óta a kedvenc túrám a május első szombatján megrendezett patinás Mecsek 50. Idén Milánnal vágtam a nem egyszerű lecsóba vagy inkább kulimászba. Egész héten a szombatra beígért esőre készültünk, péntek este meg is jött, jó kis áztató eső ami eltartott szinte egész szombat délig. A száraz adatok a runkeeper szerint, össz. táv: 49.09 km, mért menet idő: 7:08:12 h, össz. idő: 8:10 h (állásokkal együtt), átlag: 8:43 perc/km, szint: 1978 méter.

Az elején kezdve, tudtuk, hogy rossz idő lesz, ketten mentünk neki, illetve mivel külön autóval érkeztünk a rajtba ezért négyen. Milánt két tapasztalt futó Kis András és Cili hozta, de Ők már a második ponton megléptek "otthagyva minket a sárba":). Már sokadszor jártam úgy a Mecsek 50-en, hogy esővel kezdtem és napsütésben telt a túra második fele, ezért és a táv hosszára való tekintettel válogattam a cuccomat. Az útról Milán jó leírást készített ezért az nem ragozom. Elinduláskor 7-7:30h időt terveztem, kiérve az esőbe is tarthatónak gondoltam a tempót (leszámítva a fotószüneteket:). Terepen nekem az eső kevésbé okozott gondot mint mikor elállt, amíg esett maximum vizesek leszünk, de nem ragad- tapad a sár mert leázik rólunk, max csúszik. 
A rajtba örömmel konstatáltam, hogy Milán az új Hokájába jött, ez legalább akkora öröm volt, mintha Én lennék új cipőbe. Kezdtem félteni a testi épségét a régiben, iszonyat mennyiségű plusz energiát fektetett az úton maradásba és a korrigálásba, ez az új cipőbe, aminek ráadásul Vibram talpa van teljesen megszűnt. Érezni lehetett a magabiztosságát, nagyon jól haladtunk az elején, a lejtőkön is jobban megeresztette. 
Nekem nem lehetett okom panaszra Saucony Xodus 3.0-áson olyan recék vannak amiket ritkán lát az ember (erről bővebben majd a tesztben). Ennek volt előnye és hátránya is, amíg esett jó volt, amikor elállt és a vendégmarasztaló Kelet-Mecseki agyagos föld elkezdett száradni, már nem élveztem annyira a plusz kilókat. Vörösfenyő kulcsosházhoz érve szó szerint kapartam a sarat a cipőből és egy autómosó kefével a lábszáramról, a cipő nem csak felveszi hanem fel is dobja a sarat.    

még az eleje, hömpölyög a víz 

Félúttól egész jó volt az út már ahol erdőben haladt, mert érzésre elég sokat mentünk betonon, ami belőlem nagyon sokat kivesz ezzel a cipővel. Az össz. menetidős csúszás a fényképezéseket leszámolva szerintem elenyésző volt. A célba, ha nem is pihenten de egyáltalán nem leharcolva értünk be, sárosak alig voltunk, nem estünk ami nagy szó, de legnagyobb meglepetésemre Milán full vizes volt még. Rendhagyó hetet zártam ismét, vasárnap kezdtem egy maratonnal, hétfőn, szerdán, pénteken futottam 1-1 órákat és szombatra maradt a Mecsek 50 ez 7 nap alatt 111 km és egy kicsi. Vasárnap ezért ráfutottam a hétre, hisz kell a levezetés, ja hétfőn is:))).     

életembe nem készült ennyi kép rólam,
fotó: SMilán/onedoor.hu  

A felszerelés bár már nem új, de idén ismét frissült:), míg tavaly Nike-ról váltottam Karrimor-ra, ősszel futótársam párjának munkahelyén vart
Crestyle trevolution és bambusz cuccait, felsőit kezdtem hordani (itt lehet megvenni, itt meg olvasni róla). A bambusz nagyon bejött, nagyon kényelmes, nem büdösödik, nagyon finom anyag nem dörzsöl, gyorsan szárad, annyira megkedveltem, hogy néha-néha hétköznapokon is hordom.

Nadrágnak mivel szeretem a szellősebb ruhákat és "hidegebb" időben is jobb ha szabad a lábszáram a Kalenji Elioplay térdnadrágot sikerült beszereznem. Nagyon vékony és puha kényelmes az anyaga. Gyorsan szárad már tudom, gyorsabban mint Milán futónadrágja, érdekes módon nem volt hideg és nem nyúlt meg vizesen sem. "Kicsit" idiótán néz ki (mint egy török gatya), de nem divatbemutatóra megyek, hanem futni. Van egy vízhatlan zsebe bal oldalt, ami tényleg szárazon tartotta a zsepiket is, ami nem kis teljesítmény így elázva, pont akkora mint egy Iphone 5S persze az én Sony-m nem fér bele:).
Technikai windstopper felső (még nem kapott márkát a varrodába mikor lecsaptam rá:) ami szintén nagyon jól teljesített, kb. a Saleva Cir Dry (Miláné) a Tierra Rond Padded (Gáboré) és a Saucony D' Nomád (saját kedvenc) közé lehet berakni. Menet közben dobtam fel az ötletet, ezekkel a darabokkal az összevetését, bár a Tierra valószínűleg a legtutibb. Viszonylag sokáig tartott a víz ellen is, majd melegen tartva meglepően gyorsan száradt. Milán kitért rá, hogy a kabát belső hátsó fele, volt az egyetlen száraz cucc. 

Fotó: SMilán/onedoor.hu

Hátizsák is megér egy kis kitérőt, decemberi Dombay maraton óta két zsákot néztem, mert a régi Trek Biker kezdi megadni magát és kicsit nagy is a 20 literével. Először egy 
Ferrino X-Cross 12 literest, ami egy zseniális zsák lenne, ha egy kicsit nagyobb lenne, így valahogy eláll a hátamon, a mellpánt meg ha benn van a telefon nagyon feszül. És a nagy kedvencem a Deuter Race Exp Air ami Marcinak van és felpróbálva nekem találták ki, csak hát beszerezni jó áron, na az lesz művészet. 

Így "komoly" zsák hiányában Németországi Lidliből ha nekem nem jó majd lesz rá jelentkező a családban alapon komoly 2400 Ft-ért hoztak nekem egy bringás zsákot ami elméletileg 6,5 liter 370gramm ADR System a felirata. Gyakorlatilag mindent tud amire szükségem van, tök jó kis zsák, valóságban olyan 12-15 liter, három nagyobb futáson is elkísért és jól teljesített. Igazából nem vízálló, két hevedert már cseréltem rajta jobb minőségűre, de jól fekszik a hátamon, tart, nem lötyög, egy literes SIG kulacs, zokni, kabát, 2 banán, csoki, telefon, papírok simán elfér benne. Azt mondom ennyi pénzért e célból pont jó. Aki évente 2-3 alkalommal hordja bőven ki fogja szolgálni. Jó nem extrém túra zsák, nincs vízálló burkolata, nem szép, de könnyű, jók a zippzárjai és kényelmes.