2012. december 13.

Lengyeli kultúra - "hercegnő" a kőkorból

2010 novemberén került sor egy kisebb leletmentő ásatásra Borjádon, mely során egy, a megyében eddig ismeretlen szerkezetű késő neolitikus (Kr.e. 4500 körüli), feltehetően fejedelmi sírt sikerült feltárni. A lelőhely mindeddig ismeretlen volt. A sírban az edénymellékletek (15 darab) mellett az adott korszakban ritkaságnak számító rézgyöngyökből álló nyakláncot is találtak. A feltárás során előkerült tárgyakból a Janus Pannonius Múzeum egy a feltárást végzők más munkáit is bemutató nyilvános kiállítást tartott négy hónapon keresztül.
  To translate this page, use the Google Translate program. Um diese Seite zu übersetzen, verwenden Sie die Google Translate Programm. Чтобы перевести эту страницу, используя Google Translate программы.

A falu határából 2010 őszén hoztak be a Janus Pannonius Múzeumba egy szinte teljesen ép, restaurálható csőtalpas edény, amely a késő neolitikus lengyeli kultúra időszakára datálja az eddig ismeretlen lelőhelyet. Az edény a falutól északra húzódó domboldal lejtős részén, valószínűleg az ott folyó intenzív öntözéssel járó facsemete-termesztés következtében mosódott ki. A múzeum és a pécsi örökségvédelmi hivatal munkatársai a helyszíni szemle után egy rövid leletmentő ásatás végzése mellett döntöttek: hogy az erózió által közvetlenül veszélyeztetett objektumokat dokumentálni lehessen. A Múzeum Régészeti Osztályának munkatársai egy hónapon keresztül végezték a feltárást. A munkálatokat az esős idő nehezítette. Az objektumok a domboldalon közvetlenül a felső, mindössze 15 cm vastag humuszréteg eltávolítása után azonnal jelentkeztek.
A rövid idő alatt elvégzett elvégzett ásatás során egy neolitikus település néhány objektumát sikerül feltárni, melyek között voltak a lengyeli kultúrához és a nála valamivel korábbi sopot kultúrához tartozó gödrök is. Utóbbiak szemmel láthatólag metszették a lengyeli kultúra gödrei.
Szerencsés módon előkerült a feltárás során egy igen gazdag női sír is. A sír négyszögletes gödrébe került elhelyezésre a zsugorított csontváz, és körülötte 14 jellegzetes, a lengyeli kultúra idejére datálható edény töredékei. Nyakánál egy csont és rézgyöngyökből álló nyaklánc maradványai voltak. Hasonló egyes elképzelések szerint sírépítménnyel is ellátott neolitikus sír Baranya megyéből eddig nem került elő, viszont a néhány évvel korábban, a tolna megyei autópálya feltárások során Alsónyék határából ismertek párhuzamai. Az itteni sír azonban azokhoz képest is igen gazdagnak tűnik.
A gazdag sír mellékleteinek felszedését, tisztítását és restaurálását a múzeum képzett restaurátorai végezték több hónapig tartó, aprólékos munkával, mivel az edények faláról a szennyeződéseket mosás nélkül, mechanikus úton lehetett csak eltávolítani, hogy a festékmaradványok ne rongálódjanak tovább.
Mindemellett mégis elkerülhetetlenül sérült az edények festett mintája: a festés után az edény felületére felvitt vörös és fehér festékanyagok az évezredek alatt az edény falától elváltak, és a környező nedves talajhoz tapadtak. A nyomokban megfigyelt minták még így is olyan változatosságot és részletgazdagságot mutatnak ami korábban ismeretlen volt: vörös alapon fehér festés nyomaival eddig a Dél-Dunántúlon csak nagyon elszórtan találkozott a kutatás.
A restaurálás után derült ki, hogy a lábnál lévő töredékek valójában két csészéhez tartoznak, így a sírba fektetett edények száma eléri a 15-öt.
A halottat a sírba mellékletekkel bőségesen ellátva tették. A díszített edényekbe feltehetően folyadékot, élelmet helyeztek a túlvilági életet. A sír végeinél lemélyített gödröknél előfordult, hogy egymás alatt, két szinten is tettek edényeket. Azt is feltételezhetjük, hogy az általunk megtalált, időt álló anyagból készült mellékletek mellett még számos más tárgy is lehetett a sírban, mint pl. bőr és textil ruhák, takarók, fa és egyéb növényi anyagból lévő tárgyak, ezek nyomait azonban ma már sajnos nem tudjuk azonosítani. A halott feltehetőleg valamilyen ágyon feküdt a sírban aminek elkorhadása után a feje lecsúszott. A sír ilyen formájú kialakítása esetlegesen egy egykori halotti "ház" létére utalhat.
A sírban eltemetett személy az antropológiai vizsgálatok alapján egy mai értelembe véve fiatal, 23-39 év körüli nő volt. Kiemelkedő társadalmi rangját mutatják a réz ékszerei, melyek a korban igen nagy presztízs értékkel bírtak, és a mellé elhelyezett edények nagy száma. Az eddig ismert sírok közül a korszakban a Dél-Dunántúl egyik leggazdagabb temetkezése.
A gazdag sír mellett valószínűleg több hasonló sír is lehet. A feltárt szakaszon egy másik, nagyrészt már elpusztult sír is előkerült. Ez magasan a humuszban volt, így a csontváz illetve a sír pontos körvonala nem maradt meg, feltehetően kimosódott. Még így is 7 edény sikerült megmentenünk, és a bejelentő leírása alapján feltételezhető, hogy az őáltala behozott edény is e sír része lehet.
forrás:
Gáti Csilla, Bertók Gábor

A Karasica és a Vasas-Belvárdi-vízfolyás összefolyási területén található objektum mintegy 5 méter magasan, szigetszerűen emelkedik ki az ártérből. E domb már régen felkeltette a kutatók és a helybéliek figyelmét. Környezetében elszórtan több régészeti lelőhely is található. Tőle D-re fontos út vezet át az ártéren, amely már a rómaiak óta létezett. A régészek úgy gondolták, hogy egy ilyen izoláltan elhelyezkedő, relatíve kis mérető domb antropogén eredetű - legalábbis ember által átformált - lehet. A felmerült kérdések megválaszolására geoarcheológiai, többségében morfológiai és talajtani kutatási módszereket alkalmaztak a későbbi  régészet feltárások megalapozása céljából.
https://plus.google.com/photos/100155211232933948710/albums/5751785237793381617