A hosszabb távok futása (betonon) 2011 szeptemberében kezdőzött. Sikeresen összeszedtem egy hátsérülést, fájdalmas hetek után a lassú felépülés alatt megfogalmazódott bennem, pár éven belül komolyabb teljesítményt kell nyújtanom vagy "leépülök":).
Lassan 20 éve futok, hol többet, hol kevesebbet, nem volt kihagyásom, de éreztem váltani kell, innen indult ez az 54 km. Az elképzelés az volt, hogy végig betonon haladok, a frissítőt is magammal viszem nem veszek igénybe semmilyen külső frissítőt a célig, plusz egy kis súlyt viszek, kevés szőlőcukorral, Harkányba előre küldtem egy zsákot egy literes Coca Colával, 2 banánnal, egy pulóverrel egy váltó zoknival. Mivel nem tudtam bringás kísérőm (a kísérő szerintem fontos egy ilyen forgalmas úton, ahol ráadásul az autósok is lesz..-nak, Tibi vállalta ezt a csöppet monoton és unalmas feladatot) mikorra ér le, milyen idő lesz, milyen az övtáska.
Reggel tervezetten kilencig nagyon bereggeliztem, a szokásost csak kicsit többet, így 2 órával voltam a futás előtt. Kicsi Deuter Nordic Lite övtáskát vittem (tanultam a tavalyi Mecsek 50-ből és mellőztem a nagy övtáskát), egy zacsi szőlőcukor, fél liter tea a kezembe, telefon, kés:-), pzs, és a Canon kisgép (ő képezte a súlyt). Saucony ProGrid Xodus (nem aszfalt cipő), hosszú nadrág, hosszú termó felső (nem bántam meg) és egy szél- eső álló mellény.
11-kor (későbbi indulás, így talán melegszik az idő) startolt a verseny, nem sokkal rajt előtt értem csak oda így nem volt idő ismerőst keresni. Indulás előtt a kitűztem, nem hajtok, keresek egy 5-6 perc/km átlagot futót és visszafogottan haladok, a tervezetten 10-11 km haladjak óránként, hisz még soha nem futottam ennyit betonon.
A rajt után éreztem, hogy ez a tempó is sok sokaknak ezért lépegetve előre beálltam a pogányi körforgalom előtt két futóra akik pont azt futották amit szerettem volna, ráadásul egyikük rendkívül fegyelmezetten katonásan tartotta a tempót, néha néha figyelmeztetve meglódult társát. Felvettük az utazó tempót és csak haladtunk, egy-egy rövid beszélgetésen kívül szó szerint csak élveztem a futást, nagyon lazán bármilyen erőlködés nélkül átlag 140-es pulzussal. Figyeltem, hogy a fél liter teát 4 részre osztva max. fél óránként igyak, és szőlőcukrot egyek.
A kényelmes utazás egészen Turonyig tartott, ott alkalmi futótársaim meglódultak (a célig 2 perc előnyük lett belőle) Én betartva az elképzelést, és tudva, hogy sok van vissza nem követtem Őket. Illetve csak kevésbé, mert vagy nagyon lassult a mezőny vagy mégis gyorsultam (a runkeeper szerint alig) mégis sorra hoztam be az embereket és csak előztem, engem senki nem ért be.
Az emelkedőn, nem vártam mást, a máriagyűdi lejtőn megnyújtottam kicsit a lépést, amitől tartottam mert így jobban ütötte a talpam a beton, de belefért. Mint az is, hogy a körforgalomnál egy fiatalabb lány mellé álltam és egészen jól "gyorsulva" együtt futottunk a célba.
Ritmust váltottam, átmentem cammogóba (6-7perc/km), direkt módon figyeltem, mikor, hogyan, meddig lesz holtpont, lesz-e, mit bír a lábam.
Meglepődtem, Siklóst könnyedén elértem, de még Nagyharsányt is, bár tartottam a hosszú egyenestől és a sok autótól, de nem volt gond. Valamilyen oknál fogva itt kikapcsolt a telefon amit nem vettem észre, de 4h környékén és ~39km körül jártam. Fülig ért a szám, 4h-nál beiktattam 10 perc gyors gyaloglást (Nagyharsány) ittam és szőlőcukroztam.
Szóval fülig ért a szám, mert lassan átléptem egy maratoni távot, nem voltam fáradt, nem fájt semmim, sőt úgy éreztem még akár futhatnék tempót is.
A Nagyharsánytól-Villányig kerékpár úton haladtunk, nagyon jó út, könnyedén, beszélgetve, még a szoborparknál lévő emelkedő sem fárasztott ki.
Villányba, minden gond nélkül értem, itt éreztem először a fáradságot, megláttam a földön egy kidobott chipses zacsit és baromira megkívántam, de tartottam magam és megittam a maradék Coca Colát és megettem a szőlőcukrot, meg egy kis csokit. Kezdett elég lenni a sok édes íz a számba, és kezdett baromira fájni mindkét vállam. Majd le szakadtak a karjaim. Kicsit belesétáltam Villányba amíg ittam, ettem de nem tartottam a tíz percet mert jól éreztem magam, csak nagyon lelassultam.
Már nem esett annyira jól a lejtőn futás, rövidebb célokat kezdtem kitűzni, benzinkút, Virágos, virágosi emelkedő, kis dolog az emelkedő tetején. Közben azon gondolkodtam, a terv az volt, hogy 2 és fél óra Pécs-Harkány és további 3 Harkány-Borjád és majdnem tartani fogom, de túl sok ez a belegyalogolás, ezért nem lassítottam Virágos után a Mároki elágazásnál, hanem lassan kocogva eljutottam Pócsa pusztáig és csak innen gyalogoltam bele.
Pócsánál már kimondottan nem esett jól a lejtő, baromira éreztem a combjaimat, mintha izomlázzal futnék, biztos a rázkódás sokkolta az izmokat, de nem volt kellemes. Borjád már sétagalopp volt, Tibor egyre többször kérdezte bírod, bár szerinte sem látszottam se fáradtnak se megviseltnek, azért nem volt természetes a mozgásom.
Éééés beértem, alig kevesebb mint hat óra alatt megtettem az 54 km-t x méter szintkülönbséget és még bírnám, bár nem esne jól. Levezetésképp a házunkig gyalogoltam, ami az első 300 méter után rosszabb volt mint a futás, majd szét szakadt a lábboltozatom, lábfejem és a vállam.
Hazaérve, cipő le, és megúsztam egyelten sérülés nélkül, se vízhólyag, se dörzsölés, se pirosodás, ép a lábam:-) :-) . Rögtön pálinkával-sörrel izom lazítottunk Tibivel, megköszöntem a kísérést és ettem egy jó sós kaját.
Ugyanis, a futás mellett nem árt megjegyezni, hogy reggel 9-től este 17-ig 1 liter Coca Cola, fél liter tea, egy 80 grammos szőlőcukor egy 50 grammos csoki, két banán volt a táplálékom, így ment az 54 km betonon kicsit kevesebb mint 6 óra alatt, bár pont ez volt a cél, kevés kaja, és a beton. Bár a folyadék kevés volt szerintem, de ha a súlyát nézzük, ennyi idő még kibírható nélküle, de több semmiképp.
Az elfáradás mértékére és a lábam állapotára jellemzően, hétfőn (másnap) fociztam, csak izomlázam van a combomban és ami végig meglepett a vállaimban.
Alig több mint két év, heti 4 futás, erre elég, elégedett vagyok, és folytatom az utat, hisz az út a lényeg amíg a célig eljutok, de egyre jobban élvezem és ebben a hétvége még jobban megerősített.
Azt majdnem kifelejtettem, hogy Nagyharsány előtt elkezdett fújni a szél, nagyon erős és kellemetlenül hideg észak - észak-nyugati szél. Olyannyira, hogy bár egy polár felső és mellény volt rajtam, néha kicsit már hűvösnek éreztem az időt. Tibor lába a cipőn keresztül a Virágos-Borjád (majdnem szembe szél) szakaszon annyira fázott, hogy a hátizsákban lévő plusz zoknim felvételéről beszélgettünk. Mivel Én sem nem vagyok fázós, és mozogtam is nem fáztam annyira, de nem volt kellemes.
